CHACO HÁBORÚ. (1932-1935)

   Ez volt a XX. század legvéresebb háborúja Latin-Amerikában. A Chaco-területet (Gran Chaco), ami egy félsivatagos, dombos puszta észak-nyugaton, és mocsaras, néptelen vidék dél-keleten, mint Bolívia, úgy Paraguay is sajátjának tartotta. Bolívia avval támasztotta alá területi igényeit, hogy, úgymond, ez a terület valamikor a Peru vice-királysághoz tartozott, melynek romjain hozták létre, többek között, ezt a köztársaságot is. Viszont a régi térképeken történt említésen kívül Bolívia nemigen mutatott érdeklődést a Chaco-terület iránt. A paraguayiak pedig, merő magánszorgalomból, úgy hasznosították ezeket a földeket, hogy legelőknek használták, és a helyi cebracho-fából tanint (csersavat) vontak ki.

   Viszont 1928-ban a helyzet megváltozott. A geológusok Chaco területén olajra utaló nyomokat véltek felfedezni. Ugyan ekkor zajlott le az első harcérintkezés is: a bolíviaiak megpróbáltak kiépíteni egy hídfőt a Paraguay-folyón, de a szomszédos ország hadereje visszavetette őket. A konfliktusba beavatkozott a Nemzetek Ligája, és elérte azt, hogy a két ország fegyverszünetet kötött. Mindettől függetlenül a konfliktus, amit az olajeladásból várhatóan származható bevétel is táplált, csak izzott és parázslott a felszín alatt. 1932 júniusában komolyra váltottak az események, és kitört az igazi háború.
Kezdettől fogva a túlerő Bolívia oldalán volt. Emberlétszámban és tartalékokban körülbelül háromszorosan felülmúlta Paraguay-t. Tulajdonképpen ez avval magyarázható, hogy fél évszázaddal előtte Paraguay átélt egy pusztító háborút Argentínával, Brazíliával és Uruguay-al. Ezután a háború után (1865-70), Paraguay elveszítette területeinek felét, és a lakosság közel 80%-át.

   Ezenkívül, Bolívia igyekezett a legalaposabban felkészülni a háborúra - mint szervezés, mint a haditechnikai eszközök terén. Külföldön vásárolt repülőgépeket, tankokat, tarackokat, állványos nagy-kaliberű géppuskákat. Ezzel szemben Paraguay költségvetése csupán annyit engedett, hogy az ország vásároljon a világháborúból raktáron maradt német Mauser puskákból, Madsen rajgolyószórókat és pár tucat Stokes-Brandt aknavetőt.
Mindkét fél úgy döntött, hogy a parancsnoki állományt is külföldről importálják saját hadseregük számára. A bolíviai hadsereg vezérkari főnökévé egy német tábornokot neveztek ki, az első világháború egyik hősét - H.Kundt-ot. Ezenkívül Bolívia meghívott több cseh nemzetiségű tisztet, és chilei zsoldosokat. Paraguay, pénzszűkében, csak a földönfutóvá vált orosz fehér-emigráns tisztekre számíthatott.

   Ebben a háborúban a paraguayi hadsereg kötelékében körülbelül 80 orosz tiszt harcolt - két tábornok (I.T.Beljajev, N.F.Ern), 8 ezredes, 4 alezredes, 13 őrnagy, és 23 hadnagy (a paraguayi hadseregben megőrizhették rangjukat). Paraguay jövendőbeli elnöke és diktátora, A.Stressner, abban a háborúban hadnagyi rangban harcolt orosz tisztek vezetése alatt, és, saját szavaiból ítélve, éppen ők faragtak belőle igazi katonát. Az orosz tisztek emlékére Paraguay fővárosában, Asunciónban, 10 utca viseli a nevüket.

   Az orosz tisztek széles körben alkalmazták az erődített pontok, és a közöttük rajdoló diverzáns és partizán-egységek taktikáját. Erődített körzeteket építettek ki, amiket aknavetőkkel, géppuskákkal láttak el, és ezeket csapdák, szögesdrót és aknamezők vették körbe. Ezekről a támaszpontokról a paraguayiak mélységi rajtaütéseket hajtottak végre a bolíviaiak ellen, akiket, közben, Kundt tábornok kitartóan és értelmetlenül frontális rohamokra küldte a géppuskafészkek ellen. A bolíviai hadseregen még a tankok sem segítettek - ezeket a lesállásokból könnyű volt megsemmisíteni kézigránátok és benzines palackok segítségével.

   Paraguay megnyerte ezt a háborút, 1935-re gyakorlatilag elfoglalva Chaco egész területét. Több mint 300 ezer bolíviai katona esett fogságba - gyakorlatilag az egész hadsereg! Mindkét fél nagy vesztességeket szenvedett - közel 100 ezer halottat (mindkét ország 4,5 millió lakosa mellett).

   Ami pedig a háborút kiváltó olajat illeti, nos, mint végül is kiderült, Chaco nem rendelkezett olyan tartalékokkal, amik alkalmasak lennének ipari kitermelésre.

   A konfliktus történelmével foglalkozó cikkek, jegyzetek, könyvek, dokumentumok és levelek a következő tematikai felosztás szerint kerülnek felvezetésre:

I. A KÉT DÉLAMERIKAI ÁLLAM. A KONFLIKTUS OKAI, ELŐZMÉNYEI.

II. A SZEMBENÁLLÓ SEREGEK. FELSZERELÉS, KIKÉPZÉS, SZERVEZÉS ÉS FEGYVERZET. TÜZÉRSÉG, GYALOGSÁG, LOVASSÁG. LÉGI JÁRMŰVEK ÉS PÁNCÉLOS EGYSÉGEK. TISZTEK, PARANCSNOKOK, HARCTÉRI VEZETŐK.

III. KÜLFÖLDI ÖNKÉNTESEK, ZSOLDOSOK, KALANDOROK.

IV. A SZÁLLÍTÁS ESZKÖZEI. MŰSZAKI, EGÉSZSÉGÜGYI, ELLÁTÓ EGYSÉGEK. HADTÁP ÉS INTENDÁNS SZOLGÁLAT. UTÁSZ ALAKULATOK ÉS FORTIFIKÁCIÓ.

V. FELDERÍTÉS, KÉMKEDÉS, KÉMELHÁRÍTÁS. A HÍRADÁS ESZKÖZEI.

VI. A KONFLIKTUS KRONOLÓGIÁJA. HADJÁRATOK, ÜTKÖZETEK, CSATÁK.

VII. PARTIZÁNHÁBORÚ ÉS PARTIZÁNELLENES HADVISELÉS.

VIII. POLITIKA ÉS PROPAGANDAHÁBORÚ.

IX. A HÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEI, TANULSÁGA, UTÓHATÁSAI.

X. VISSZAEMLÉKEZÉSEK, MEMOÁROK, KORABELI ÚJSÁGCIKKEK, LEVELEK.

XI. A KONFLIKTUSHOZ KAPCSOLÓDÓ IRODALMI MŰVEK.

XII. FALERISZTIKA ÉS SZIMGUMANISZTIKA. ZÁSZLÓK, KITÜNTETÉSEK, EZREDJELVÉNYEK, ÁLLOMÁNYJELZŐK, RENDFOKOZATOK. BÉLYEGEK, BÉLYEGZŐK, PECSÉTEK, BORÍTÉKOK, POSTAI KÜLDEMÉNYEK. PAPÍR ÉS FÉMPÉNZ.

XIIII. DOKUMENTUMOK.

XIV. KÉZIFEGYVEREK HASZNÁLATI, KARBANTARTÁSI, JAVÍTÁSI UTASÍTÁSAI. KORABELI SZABÁLYZATOK, ELŐÍRÁSOK, REGULÁK.

   A számokban a cikkek kategóriánként lesznek feltüntetve, így minden egyes számban megjelenő cikket a megfelelő konfliktus, értelemszerűen neki megfelelő felvezető cikkéhez lehet majd mellékelni. Természetesen minden egyes konfliktus felvezető cikkét – jelen esetben a második angol-búr háborúhoz kapcsolódik, - szintén megküldöm, még mielőtt új témát nyitnék, vagy egyéb anyagot közölnék, ami más konfliktusokhoz vagy eseményekhez kapcsolódik.

   Így, sorba rakva a megjelentetett írásokat, egy sajátos katalógus, szöveggyűjtemény jön létre, ami állandóan bővíthető, tetszés szerint, vagy akár printerrel is kinyomtatható, otthoni használatra.

HOZZÁSZÓLOK

LETÖLTÖM EGYBEN, TÉRKÉPPEL, KÉPEKKEL